Ha kezem alatt két kerek kebel
A nyomást dacos-rugalmasan állja
Ha, mit hevít a hölgy ezernyi bája,
Bökőm hatalmas csöppeket lövell,
Dics, ég, király szívemet hidegen hagyja,
Akár az Akheron fekete habja;
Csak a törtető, álszent törpeség
Gondja, hogy mit is ád a föld s az ég;
Pénzt és hatalmat kergessen a balga:
A gyönyör a lét egyetlen jutalma.
Oltárok, trónok azért kellenek,
Sandák, hogy boldogságra leljetek?
Ég s föld kegye? Vadásszák csak a csacskák!
Ha farkam áll, mi másra jó a nagyság?
Egy bolyhos, dévaly hüvely, mely ezer
Új élvezetet játszva kieszel,
Ivor derék és márványszínű combok,
Zsanér, minek rugója eleven,
S mely forgóját keresi testemen
Átfogva azt, mint borostyán a lombot,
Hogy a szerelmes döfést ügyesen
A tompor rángásával viszonozza;
Kovács, ki kéjek satujába fog
Hogy fejem, mintha be lenne borozva:
Ím, ez nekem az égi s földi jog.
Senac de Meilhan
|